A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[2-1]
A gasztronómiát meg lehet szeretni, csak kitartás kell és sok tanulás. Érdemes, mert az én életemben is előjöttek a betegségek, melyeket ételekkel gyógyítok. Nem véletlen a mondás, hogy "Az orvos a konyhában lakik"!
Hogy is kezdődött? A gimnáziumból kimaradtam, mivel naponta több mint nyolc órát kellett volna bent lenni (spéci gimi volt). Édesapám mondta, hogy olyan szakmát ad a kezembe, hogy mindig, elsőosztályú étterembe ebédelhetek. Azt hittem, valami "gondja" van. De amikor el kellett menni a VI.kerületbe felvételizni, éreztem, hogy valamit "forralt" ellenem. Sikerült a felvételi. Megkérdezte a bizottság, mi szeretnék lenni? Rögtön rávágtam felszolgáló, mivel semmihez nem értettem, gondoltam ez a legkönnyebb (persze ez így nem igaz, most már tudom), az betelt mondták. Vagy cukrász, vagy szakács lehetek. Hol lehet édességet és húst is enni kérdeztem? A szakácsokná!. Akkor oda írjanak be. Másnap mentem az V.kerületbe felvételizni, biztos ami biztos. Sikerült, majd a bizottságnál megkérdezték, nincs egy ikertestvére? Nincs, egyke vagyok- válaszoltam. Akkor menjen haza, mert már fel van véve. Hát így lettem szakács.
Első tanulónapom az akkor híres "Opera étteremben" kezdődött. Az első órákban tébláboltunk, mivel nem adtak feladatot. Mikor eljött a felmosás ideje, az egyik mosogatónőtöl elvettem a seprűt és sikáltam. Mikor kész voltunk, a Chéf úr oda hívott és elémtett egy adag kelkáposztafőzeléket (melyet akkor még utáltam). Minden kifogást kimerítettem, de a Chéf úr ragaszkodott az elfogyasztásához. Ezért gyorsan befaltam. Azt hitte jólesett, és mégegy tállal elém tett. Az is gyorsan elfogyott. (A két lány tanuló irigykedett, mert ők nem kaptak, igaz nem is csináltak semmit.) Másnap a Chéf úr beosztott a Szakács István segédúr mellé. Aki rögtön befogott hagymát vágni. A könny folyása, egyszerű kifejezés ahogy folyt az enyém. Naponta 15kg-ot kellett megvágni, úgy, hogy a késen follyon a hagyma leve. Első tíz napba, nem volt olyan ujjam, amelyiket nem kellett beköztözni. A vágásokat is megszoktam, mert a vérző sebre, mindig sót hintettek így hamar elállt. |
[2-1]
|