Édesapám, mindenképpen fotóművészt szeretett volna belőlem nevelni. Ezért a
képzőművészeti gimnáziumba felvételiztetett. A kényszerűséget soha nem
szerettem, ezért a gimnáziumból kimaradtam.
Egyik nap, megkérdezte, akarok-e minden nap első osztályú étteremben
ebédelni? Nem
értettem a kérdést. Elmentem egyik nap felvételizni a vendéglátó-ipari suliba
felvételizni a VI. kerületbe. A biztos felvételi érdekében másnap az V. kerületbe
is. Itt megkérdezték, van-e ikertestvérem. -Természetesen egyke vagyok,
feleltem. Mi szeretne lenni? Felszolgáló vágtam rá. Csak cukrász vagy szakács
szakra van felvétel! Húst melyik szakon lehet enni? – kérdeztem. Csak a
szakácson . - volt a válasz. Akkor szakács leszek. – Így lettem szakács.
Nagyon megtetszett a szakma, ezért sokat tanultam, és kiváló tanulóként
végeztem. / Nem
véletlen, mivel olyan mestereim voltak, mint a Walter Bandibácsi, Venesz József,
Túrós Emil, Túrós Lukács, Horváth László, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
Többször vettem részt szakmai versenyeken, ahol négyszer lettem „Ifjú
Mester”.
A „Pannóniánál”, már 19 éves koromban konyhafőnök (Chef ) lettem. Majd
bekerültem a
húszfős utazó keretbe. Dolgoztam, Ausztria, „Nyugat” Németország, több
városában. Amire gondolni se mertem, a „Bayerichse Hoff-ban” is
dolgozhattam. A másik legnagyobb
élményem, Kitzbühel, ahol a világ legrangosabb síversenyeit rendezik. Főztem
az akkori német kancellárnak, Walter Schél úrnak, aki személyesen
megköszönte a finom falatokat.
A "Warszava" (Varsó) étteremben kezdtem a "Pannóniánál", majd budán a
"Zöldfa" éttrem következett. Ezután külföld és Balaton. "Hotel Európa" Siófok.
Balatonedericsen "Kisbetyár csárda" (gebinben), Ismét Siófokon a "Csárdás
étterem", télen az "Apostolok étterem". Nyáron az elsőosztályú "Matróz
étterem" (mely délelőtt, előszőr itt volt önkiszolgáló a Balatonon). Télen a
"Pannónia hidegkonyha". Majd külföld tavasszal, nyáron az újonan nyílt "Neptun
Hotel", külföld után Siófokon a "Motel", ahol volt olyan nap, hogy esténként
3000 enber vacsorázott (19 órától-01 óráig). Családi okok miatt (fiam
lépgúti betegsége miatt az orvos javasolta, Somogyi Jenő /"bátyám"/
vezérigazgató úr engedélyezte, egy évre a Fonyódi "Delta étteremben"
dolgoztam. Budapesten a kínai "Vörös Sárkány", ez volt magyarországon az
első. Következett ismét a Balaton "Európa Hotel", ismét külföld. Nagyon sok
híres emberrel iosmerkedhettem meg. Találkoztam "Clinton elnök
úr" (ameriokai), személyi felszolgálójával aki a Zindelfingeni étterem
tulajdonosa volt. /Hívott, hogy Suttgartban, nyit egy éttermet, legyek ott
konyhafőnök /a szívem hazahúzott/. Zindelfingen azért is érdekes volt, mivel az
első este csak magyarul beszélgettek a vendégek, és a tulaj kérte fordítsak.
Megmondtam, hogy tanuljon meg magyarul, mivel láthatja a magyar világnyelv.
A "Bajor királyi udvarban" is volt egy jó eset. Elromlott a vízvezeték, hívták a
karbantartót, aki megjelent, és rögtön a Qazimodó jutott eszemben, amit el is
mondtam félhangosan a kollégámnak. Erre az illető közbeszólt, a TE
nagybátyád (természtesen magyarul)!
A finom magyar ételek megtették hatásukat, mivel a főnökség meghívott minket
a "Trader Vic's" étterembe (Bajor királyi udvarban van), ahol exotikus éttermek
szakácsai dolgoztak /maláj, indonéz stb./. Iylen csodálatos kiszolgálásban még
soha nem volt részünk. A különles ételről nem is beszélek /éhes lettem most
mikor írom/. A hely a berendezés, az illat, a kiszolgálás fantasztikus volt.
Ezüsttálon hoztak a vacsora végén illatosított, langyosított ruhaszalvétát, és
természetesen citromos vizet. A kínált cigarettákat, mindenkinek
egyenkéntgyújták meg gyufával.
A kellemes finom, egzotikus vacsora után, jött a megérdemelt munka a
"Tükörteremben" a szállodában.
Három hét után, indultunk a következő helyre, Kitzbühelbe. A német-osztrák
határon megállították a buszunkat, elvették az útlevelünket, de nem engedtek
minket kiszállni. Eltelt egy óra semmi, már a legrosszabbra gondoltunk, mivel a
"vasfüggöny" mögül jöttünk. Kémleltük egymást, ki lehet a "bibi" a csapatban.
Nagyon feszült volt a hangulat. Két óra múva megjelentek a határőrök,
rendőrök, és a csoport vezetője, nevetgélve. Majd közölték mehetünk tovább,
jó utat! Mint kiderült, egy doboz zöldség (spárga), volt a "bibi", mivel nem
tudták, mennyi vámot kell rá fizetni. Késő este fáradtan (főleidegileg),
érkeztünk meg. Itt fogadott minket a szállodaigazgató. Rögtön közölte, hogy
menjünk a szállásunkra, és együnk azt amit hoztunk, mert "cigányokat" nem
enged be. Húsz perc múlva megérkezett a német-osztrák szálló tulajdonosa.
Mikor megtudta, miért állunk az utcán, kérette az Igazgatót, akit rögtön
"kirúgott", helyette a tulajdonossal érkező egyik úr átvette az igazgatást.
Azonnal az étterembe mentünk, ahol az étlapról választhattunk vacsorát. A volt
igazgató, a zenészek holmiját akarta cipelni, akik elutasították, és tudtára
adták, hogy nem segítenek neki visszakerülni. Ott így működik a rasszizmus.
Másnap, bementem dolgozni, mivel én készítettem az álmásrétest, ezért kértem
a chéfet, hogy adjon nekem 505-ös lisztet, egy eredeti magyar süteményhez,
az álmásréteshez. Leküldött a cukrászokhoz, ahol megkérdezte a főcukrász
mihez kell. Megismételtem, hogy egy eredeti magyar süteményhez kell.
Mosolyogva mondta, nézzek a hátam mögé, mivel kb. 100 adag vár
sütésre. Ekkor közölte, hogy ez igazából osztrák étel. Hát így jártam a magyar
ételekkel.
Itt találkoztam először Walter Schéll úrral az NSZK kancellárjával. Nagyon
csinos személyi titkárnője elárulta, mit szabad az exelenciásúrnak enni. De a
Walter Schéll úr ezt keresztűlhúzta, és finom töltöttkáposztát evett.
Természetesen sült szalonnával, füstölt kolbásszal és lángolt karajjal. Annyira
ízlett a magyar konyha, hogy sokat kellett neki főzni. Még a magyaros
szervíz készletet is megvásárolta. Nagyon szerette a "Fogast Kárpáti" módon,
mivel a paprikás-kapros szaftban lévő rákfarkak is nagyon ízlettek. A "rácz
ponty" fenséges volt számára. Az "Eszterházy rostélyosról" is áradozott. A
legjobbnak (édességek), a "Kecskeméti barack pudng" ízlett. A "Somlói
galuskáról", nem is szólva. (Sajnos, konyháink felszerelése /itthon/ legalább 30
évvel levannak maradva. A bőséges, minőségi élelmiszerkínálatról ne is
beszéljünk)
Szeretnék visszatérni a "Pannóniához" és az általam, és régi kollégák által
becsben tartott, emlékezetes budai "ZÖLDFA" étteremhez. Bekerülésem
története.
A VI.ker. Vendéglátó Vállalatnál, a "LIDÓ" étteremben együtt dolgoztunk, az
első igazi mesteremmel HORVÁTH LÁSZLÓ (tanár úrral, van aki így ismeri).
Mindig is példaképem volt, emberségben, szakmai tudásban. Mivel láttam, hogy
mehetek a "Pannóniához" rögtön igent mondtam. A "Warsó" étteremből, ahol
konyhavezető voltam (19 ébvesen), Papp Tíbor igazgató úr át akart vinni a
Zöldfába, akkor mondtam, hogy mivel igen fiatal vagyok, kérem, hogy régi
mesteremmel együtt mehessek. Nagy alapfizetést kértem, melyhez a
vezérigazgató (Somogyi Jenő) személyes aláírására is szükség volt. Így
kerültünk ismét egy csapatba Horváth László mesteremmel (nehezen állt rá a
csábításra, sokat kértem, hogy jöjjön. Mert a "Lidó" étteremben akart maradni,
de szerencsémre sikerült). Megtanított, hogy az emberekkel, hogy kell bánni,
minidig igaznak kell hozzájuk maradni. A hangot nem muszáj felemelni, érvekkel
is lehet jó dolgokat elérni. Igazi EMBERT ismertem meg, amikor az írányítást
tanította. Sok külföldi útja után, elment az iskolába tanítani. Nagyon sajnáltam.
De itt dolgoztunk együtt Benke Lacival is (Laci bácsi /igaz nálam fiatalabb/), és
Kállai Jenővel is, akit régen én neveztettem ki a "Kis ROYAL" chéfjének. Nagyon
jó és erős csapat volt. Egyik helyettesem Hatolkai Szaniszló volt. A "Zöldfa"
éttermet, első osztályúvá szerették volna helyezni, annyira megvoltak elégedve
a vendégek. Rengeteg bulit rendeztünk, farsangi bál, ahol beöltöztem,
boszorkánynak, és kint főztünk a vendégek előtt.
Következtek a Balatoni évek, minden nyáron. Dolgoztam a "Gyetvai Jani bácsil"
a Siófoki "Európa" szállóban. Majd felkértek a "Matróz" étterem nyitására
(I.osztályú étterem volt este, ezt vezettem), délelőtt ez volt az első
"Önkiszolgáló" a Balatonnál. Vicc is volt a "Luda Matyiban" /ujság/, ahol a
Parlament előtt beszélgetnek ketten, és kérdezi, az egyik- Hova állunk sorba?
Hát a Siófoki önkiszolgálóhoz! -volt a válasz. A következő évben a "Csárdás"
étterem konyhavezetője lettem. Winkler úrnak mindig az volt a kérése, hogy a
töltött káposztába "kövesszünk" füstölt csülköt. Karajt nem lehetett kapni. Ott
kezdtünk használni burgonyakeményítőt, mert a nagy meleg miatt a staubolt
ételek mindig felforrtak. A burgonyakeményítő, mivel nem tartalmaz sikért,
megoldotta a problémát. Folyt következik...................
Kórházban voltam, de már javulófélben vagyok!
Sokat köszönhetek, Dr.Oreskovich Károly belgyógyász főorvos úrnak. Nem is
szólva a "vámpírokról", akik csodálatosan vettek vért. (Andi nővér /a fiús
részlegről/, Eta, Csilla, Zsuzsa, Éva, Trixi nővérek). Andi nővé tartsa meg ezt a
jó ízes nevetést, mindig jól jött. Etus nővér, légy mindig ilyen bohókás,
vidám, sokat gyógyultam általa. Nem utolsósorban, az "örökmozgó" tündéri
orvos titkárról, aki nagyon finom házi kovászos uborkával lepett meg, és ízletes
marhapörkölttel (sok háziasszony megirigyelhetné, még versenyen is indulhatna
vele). Az ébenfekete Marika, a csupaszívnek, köszönöm a bíztató
szavakat. Remélem legközelebb
felkészültebben fogok főzni, mert viszem az "eszközeimet"! A gyönyörű
nővérek, fél
gyógyulást jelentettek, főleg humorral is fűszerezve!
Köszönet a jótanácsért - Dr.Szabó Tamás sebész főorvosúrnak is (remélem a
szikét meglangyosítja, mert csiklandós vagyok)!
AJÁNLOM AZ OLDALT
![Add a starlaphoz](http://<a href="http://www.startlap.hu/" onclick="window.open('http://www.startlap.hu/sajat_linkek/addlink.php?url='+encodeURIComponent(location.href)+'&title='+encodeURIComponent(document.title));return false;" title="Add a Startlaphoz"><img alt="Add a Startlaphoz" src="bookmark.gif" border="0"/></a>)
