A húsok és húskészítmények nagyon fontos szerepet töltenek be a táplálkozásunkban, hiszen számos olyan fehérjéhez és aminosavhoz juttatják a szervezetünket, amelyek nélkülözhetetlenek a zavartalan életfolyamatok fenntartásához.


A felnőtteknek naponta kb. 2-3 egység húst, húskészítményt tanácsos elfogyasztaniuk. (Egy egységnek pl.: 10 dkg sovány baromfi-, sertés-, marha-, borjúhús, illetve 5 dkg sovány felvágott tekinthető.) Hazai húskereskedelem és a fogyasztói szokások viszonylatában igen meghatározó a csirkehús és az egyéb baromfihús vásárlás. Ebben szerepe van a baromfi termékek viszonylag kedvező árának és a könnyű elkészíthetőségnek egyaránt.

A csirkehús a "fehér húsok" csoportjába tartozik, nem tartalmaz sok kötőszövetet, ezért gyorsan lehet belőle omlós, puhára sült-, főtt-, vagy párolt főételeket készíteni. Az elkészített húsételek könnyen emészthetőek és igen jó a szervezetben való hasznosulásuk (biológiai értékük kb. 84 %).

A sertéshúshoz és a marhahúshoz viszonyítva például a csirkemell több értékes fehérjét, de kevesebb zsírt és nátriumot tartalmaz, foszfortartalma azonban jelentős.

A baromfihús zsírsavösszetétele is kedvezőbb, mert kevesebb telített zsírsavat tartalmaz, mint számos ,,vörös hús". A csirkehús jó B-vitamin forrásnak tekinthető, de a koleszterintartalma nem elhanyagolható. Szerencsére a nyers csirke bőrének az eltávolításával jelentősen csökkenthető a késztermék zsiradék és koleszterintartalma, ugyanis 100g csirkebőrben 24 g zsír és 128 mg koleszterin található.

A magyaros konya ízvilágából évszázadok óta nem hiányozhat az aranysárgára sütött húsételek bőséges választéka, amelyek közkedvelt alapanyaga szintén a baromfihús (csirke, kacsa, liba, fácán, fogoly, fürj, galamb). A hagyományosan készült sültek zsírtartalmának a csökkentésével pl. sütőzsákban való sütés az ételek "egészségesebbé" tehetők.

Lényeges szempont, hogy a sütőzsákban az alapanyagot érő hőhatás egyenletesebben oszlik el, ezért közel egyformán pirulnak a különböző húsrészek és mérsékelhető az amúgy igen jelentős sütési veszteség. Nincs szükség a húsrészek sütés közbeni "locsolgatására" sem. További táplálkozástani előny, hogy az ételkészítéshez nincs szükség további zsiradék hozzáadására, a hús a saját nedveiben párolódik meg, illetve sül omlóssá. Az erős pirítás hatására a zsírsavak egy része elbomlik (oxidálódik), ez is hozzájárul a jellegzetes sült-íz kialakításához. Ilyenkor sajnos káros bomlástermékek is keletkezhetnek, amelyeknek a mennyisége kíméletesebb hőkezeléssel és természetes antioxidáns-tartalmú zöldségfélék, fűszerek hozzáadásával (pl.: sárgarépa, gomba, fokhagyma, majoránna, rozmaring, kakukkfű, zsálya, stb.) mérsékelhető. A sütőzsák használatával jelentősen csökkenthető továbbá a sütő igénybevétele és a tisztítására, karbantartására fordított idő is. A kezek és a sütő is tisztán marad.