Ez az étel többféle néven ismert. Nevezik még százéves és száznapos tojásnak is, de igazi kínai neve fenyővirág tojást jelent. A fenyőfahamu beszerzése talán gondokba ütközhet, ebben az esetben gyakorlatilag bármilyen más fafajta hamuja megfelel, csak legyen elég „tiszta”. A sót feloldjuk a vízben, fokozatosan hozzáadjuk a hamut és a meszet. Alaposan elkeverjük ezt a sűrű sarat, a tojásokat langyos vízben megmossuk, majd nagyjából fél centis rétegben bevonjuk a „sárral” (mint valami kozmetikai pakolás). A tojásokat cserép vagy agyagedénybe tesszük, vigyázva, hogy ne érjenek egymáshoz, csak ahol feltétlenül szükséges. A gúla formájú elrendezés a legpraktikusabb, így a tojások viszonylag kis felületen érintik egymást. Ezután az edényt lefedjük. Három nap után a tojásokat szétrakjuk, amelyik fölül volt, most alulra kerül, és fordítva, majd ismét lezárjuk az edényt. A következő tizenöt napban ezt az eljárást még ötször megismételjük, ezt követően pedig ismét lefedjük az edényt, és egy hónapig érintetlenül hagyjuk. A körülbelül ötven nap alatt a tojásoknak el kell készülniük. Ez annyit jelent, hogy amikor a hamuból előássuk őket, valóban úgy néznek ki, mintha ezer évesek lennének. Ideális esetben a fehérje zselészerűvé keményedik, és borostyánszínű lesz, míg a sárgája haragoszöld.