Osztrák kutató állatkísérletek során azt tapasztalta, hogy a padlizsán-etetés gátolja a koleszterin lerakódását az érfalban.


A padlizsánt törökparadicsomnak vagy tojásgyümölcsnek nevezik. Kelet-Indiából származik, a meleg éghajlatú országokban termesztik nagy területeken, hazánkban is megtalálható. Az általunk ma ismert tövistelen padlizsán termesztését Dél-Kelet-Ázsiában kezdték i.e 1500 körül. Európába valamelyik keresztes hadjárat során került, s meghonosításában az olaszoknak jutott főszerep. Amerika a XVIII. században ismerte meg.
A padlizsánt a népi orvoslás nem használta túl sokszor. Annyit lehet tudni, hogy egyes afrikai országokban mint fogamzásgátlót és mint görcs elleni szert ismerték. Ázsiában kanyarót, gyomorrákot kezeltek vele, külsőleg pedig fekélyes gyulladásra, égési sebekre, valamint reumás panaszok gyógyítására használták.

C- vitaminban gazdag, élelmi rosttartalma kiemelkedő.

Fogyasztása fogyókúrázóknak kimondottan ajánlott. Vízben oldódó vitaminokat tartalmaz. Ásványi anyagok közül káliumtartalma jelentős, de tartalmaz foszfort és kalciumot is. Nagyon ízletes zöldség, sokféle étel készíthető belőle.

Jó tudni:

- A padlizsán héját sütés ill. főzés előtt nem mindig kell eltávolítani, a kocsányát azonban mindig egyujjnyira a zöldség húsával együtt vágjuk le.
- A padlizsán levegő hatására megbarnul, és ugyanez bekövetkezik, ha fémmel érintkezik, ezért rozsdamentes, műanyag vagy faeszközöket használjunk elkészítésénél!
- A padlizsánt sütéskor előre, főzéskor puhulás után sózzuk meg!