A sonkás hagymaleves: kevés vajon kockára vágott hagymát párolunk, hozzáadjuk a felaprított sonkát, kb. 5 percig pirítjuk. Aztán felöntjük személyenként 1 dl száraz  fehér borral és ugyanennyi vízzel. Feloldunk benne egy erőleveskockát, s jól kiforraljuk. Zsemlekockával vagy pirítóssal, valamint reszelt sajttal tálaljuk. S persze megihatjuk a maradék bort is.

Ha nem kíméljük magunkat, a következő fogás lehet macerásabb.

Sonkafelfújt: az alapja kb. ž kiló sóban-vízben főtt krumpli. Leszűrjük, összetörjük. Ha már pont úgy néz ki, mint a püré, belekeverünk 4 tojássárgáját, kevés őrölt borsot, finomra vágott petrezselymet és minden ledarált sonkamaradékot.  A végén  a tőlünk telhető óvatossággal a habbá vert tojásfehérjéket is beleforgatjuk. A masszát ágyazzuk bele egy kivajazott, morzsával meghintett sütőformába /pld. őzgerinc/, ezt egy méretes tepsibe, amibe ujjnyi vizet öntünk – így képződik vízfürdőben a felfújtunk - , és lassan süssük, amíg kívánatosan megpirul és  összeáll.

A részeg sonka kevesebb törődést igényel és alig 20 percet vesz el az életünkből, viszont igen tápláló. Olvasztott füstölt szalonna zsírjában fonnyasszunk meg egy fej feldarabolt hagymát, dobjuk rá a csíkokra metélt sonkát, fűszerezzük borsikafűvel, kakukkfűvel, zúzott fokhagymával. Jól forgassuk össze, aztán pároljuk 15 percig fehérborral higított - konzerv - paradicsom pürével. A legjobb kenyérrel tunkolni. Ha ragaszkodunk a körethez, megteszi a gyorsrizs.

Maradjon köztünk, de szerintem azért a maradék igazi diadala a legegyszerűbb sonkás tészta. Amikor a füstölt bármit ledarálva összekeverjük jó sok tejföllel, beleforgatjuk a kifőtt laskatésztát, metéltet, kockát – ahogy tetszik -, picit bedugjuk a sütőbe, hogy a teteje megpiruljon, és kész.  Olyan finom, hogy nem győzzük sajnálni, legközelebb csak jövőre lesz húsvét.