Az adventi időszakban ünneplőbe öltöztetjük testünket-lelkünket, szépen becsomagoljuk ajándékainkat, és nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön. De gondoltak-e már arra, hogy a szépen megterített asztal is az ünnepek tartozéka? Az ízléses tálalás – nem csak ünnepnapokon, hanem hétköznapjainkon is - emeli az ünnep fényét és meghozza az étvágyat.

Az ünnepi terítés szabályai.

• Minden étel a jellegének leginkább megfelelő tálon kerüljön az asztalra. A tálakat már a terítés előtt készítsük elő, ne feledkezzünk meg azok előmelegítéséről, esetleg lehűtéséről. A tálalásnál fontos szerepe van még az egységes és célnak megfelelő evőeszközöknek, de főleg a jó és kifogástalan késnek.
• Színharmónia és elhelyezés: a terített asztal úgy szép, ha az abrosz színe harmonizál a tányérok színével. A tányérokat az asztal szélétől mintegy 2 cm-re tegyük. A terítékek távolsága egymástól kb. 60-70 cm-re legyen.
• Evőeszközök, csak helyes sorrendben: a tányéroktól jobbra legtávolabb helyezzük a kanalat, öblével felfelé. Utána következik, a tányérokhoz közeledve az esetleges előételekhez használandó kiskés, majd a halkés, végül – közvetlenül a tányér mellé – a nagy kés. A kések éle mindig a tányér felé nézzen. A tányérok bal oldalára kerülnek a villák, a késekhez hasonló sorrendben. A villákat mindig hegyükkel felfelé helyezzük el. A kis evőeszközök – kiskanál, fagylaltos-kanál, desszertvilla – teljes étkezéskor a tányérok mögött kapnak helyet úgy, hogy nyelük kézre essen.
• A poharakat az italoknak megfelelően válogassuk össze. Vizespohár azonban mindig legyen az asztalon. A nagykés hegyénél a helye.

Hogyan szervírozzuk a különböző ételféleségeket?

A húsokat egyforma szeletekre vágjuk és a tál közepére rakjuk. A felszolgálást megkönnyíti, ha a tál elég széles, mert a köreteket a hús köré csoportosíthatjuk. Szárnyasoknál az egyes darabokat olyan sorrendben rakjuk a tálra, amilyen formában kivettük a sütőből. A rántott csirkét a melegített tálra helyezett papírkendőre rakjuk és petrezselyemzölddel, vagy salátalevelekkel díszítjük.

Pörköltet, becsináltat, töltött káposztát mély tálban tálaljuk. A bő lével készült ételek a pecsenye tálakon nem férnek el jól, és arról az étel szaftja, merőkanállal nehezen, vagy egyáltalán nem szedhető ki. A szaftos ételekhez a köreteket külön, mély-, kerek tálban kínáljuk. Igen ízlésesen tálalhatjuk a raguféléket, ha rizskoszorú közepébe vagy vajastészta-abroncsba szedjük. Ne feledjük, hogy a mártást mindig külön csészében tálaljunk fel.

A párolt zöldségköreteket lapos kerek tálon tálaljuk úgy, hogy általa a tál színekben és ízekben gazdagságot, változatosságot mutasson. A hidegtál elkészítésének fő szabálya, hogy a díszítés ne vonja el a rajta elhelyezett ételekről a figyelmet, például igen szép és stílusos, ha a lapos acéltálakat szőlőlevéllel rakjuk ki, télen esetleg babérlevéllel. Erre a zöld alapra soronként helyezzük el az idénynek megfelelő gyümölcsöket. A hidegtál közepére tehetünk egy kis tálkát, amibe az aszpikos húsokat és pástétomokat rakjuk, köré kerülhetnek a töltött tojások koszorú formában. A sonkaszeletekből kis kúpokat formálunk, és ezeket megtöltjük körözöttel, tormakrémmel. Egy másik tálon viszont igen szépen mutatnak a felszeletelt hidegsültek, vagdalt húsok és a libamáj idénynek megfelelő zöldségekkel, vagy savanyúságfélékkel dekorálva.

Gyümölcsöket mindig megmosva, a dinnyét hámozva és kockázva tálaljuk. A sajtok tálalásánál is igyekezzünk gondos munkát végezni. Legcélszerűbb erre a célra a világos színű falap, amelyre a sajtokat egész darabban, sajtvágó késsel helyezzük el. A sajtok közé vajgolyókat, hónapos retket, esetleg almaszeleteket és apró sóskifliket, pereceket rakunk.

Ha virágot teszünk az asztalra, lapos vázába tegyük, hogy ne zavarja a kilátást. A díszítéshez ne használjunk túl intenzív illatú növényeket, mert megzavarhatja az ételek aromáját.