A fozést kezdhetjük hideg vagy meleg vízben. Ha zamatos és eros fozolevet szeretnénk kapni, a nyersanyagot mindig hideg vízben tegyük fel foni. Így ízei, tápanyagai már melegedés közben kioldódnak. Ha viszont azt akarjuk, hogy a tápérték, a zamat a megfott anyagban maradjon, forrásban levo vízbe rakjuk fel.
Az ételt eloször eros lángon addig fozzük, amíg forrni kezd, azután állítsuk takaréklángra. A folyadék hofokát úgysem tudjuk a forráspontnál magasabbra emelni, legfeljebb az ételben lévo víz párolgását gyorsítjuk meg. Az ételt mindig fozzük puhára, de ne fozzük túl, mert zamatanyagai csökkennek.
Jobban megmarad a nyersanyag aromája, és gyorsabban megpuhul az étel, ha fedo alatt fozzük. Arra azonban vigyázzunk, hogy ne fusson ki, mert értékes anyagok vesznek kárba. Ha fozés során elfozzük a levet, mindig meleg vízzel pótoljuk, hogy ne hutse le a fozolevet. A fozovizet csak akkor sózzuk, ha már forró, ugyanis a sós víz lassabban forr fel.
A nyersanyag akkor orzi meg legjobban tápértékét, ízét és illatát, ha gozben fozzük. A goz legyen folyamatos, ne csökkenjen. Elsosorban rostszegény vagy gyenge rostozatú nyersanyagokat gozöljünk. A nagyobb húsok és zöldségek gozölésére a kuktafazék a legalkalmasabb.