A kakaó aromáját 500 féle ízanyag alakítja ki. Vajon ez lenne a titka a szenvedélynek, melyet a világ minden csokival ellátott táján tömegek táplálnak az első számú édesség iránt?

A csoki históriája épp olyan lenyűgöző, mint maga az íze: a történet egészen az időszámításunk kezdete előtti, misztikus maya korszakig nyúlik vissza. Bár aki abba a bizonyos xocotatl-ba kóstolna bele, annak arcára fagyna a mosoly...
Szörnyű lötty

Az a maya ital - mert szó sem volt masszáról, még kevésbé szeletekről - sötét, keserű, csípős lé volt, melyet kakaóbab őrleményből, chiliből, és egyéb fűszerekből készítettek, majd az egészet felhígították. Fogyasztásának elsősorban spirituális jelentősége volt, összeköttetést jelentett az istenekkel - a xocolatl ivás a vallási szertartások fontos része volt.

Később a szent löttyöt a mayákat leigázó aztékok is elirigyelték, így a mayák adójuk egy részét kakaóbabban fizették nekik. Többek között ez lett a veszte az utolsó azték uralkodónak, Montezumának is, aki fogadta a birodalomnál partra lépő spanyol konkvisztádort, Cortezt. Cortez tudta mire van kereslet a spanyol udvarban - nemcsak az arany és a többi kincs keltette fel az érdeklődését, de hamar átlátta, hogy a borzalmas ízű folyadék, amelyből Montezuma napi 50 (!) kupányit fogyasztott, az ő hazájában is az előkelőség szimbólumává válhat. Elég ráragasztani az Istenek itala elnevezést, mágikus erővel felruházni, és dőlni fog a pénz.

Persze a spanyolok is iszonyúnak tartották a xocolatl ízét,
de győzött a sznobizmus: lelkesen itták az "életelixírt".
Később újabb kinccsel párosították - cukrot kevertek, hozzá, így valamivel elviselhetőbbé vált a végeredmény.

Méregdrága élvezet

Évtizedekig nem adták ki az udvarból a titkos receptet, mígnem a spanyol Anna hercegnő frigyre lépett a francia XIII. Lajossal, és hozományként vitte a barna italt is.
Lassacskán a világ más tájaira is eljutott az ős-csokilé, Londonban a kávéházakban az 1600-as évek vége felé közkedvelt frissítő volt, ekkor már tejjel hígítva. Sőt, egy időben népszerűsége miatt az angol kormány adót is vetett ki rá, ekkor ára az egekbe szökött.

A következő jelentős lépés a ma ismert csoki felé vezető úton, a Holland kakaópor megszületése volt. Ez Van Houtent nevéhez fűződik, aki lúggal kezelte a kakaóbabot, amitől az aromásabb lett. An Houtent később feltalált egy présgépet is, mellyel képes volt kisajtolni a kakaóvaj nagy részét a babból, így az őrlemény vízoldékonyabb és könnyebben emészthető lett.
Az első valódi ét csokit Josep Starrs Fry és fiai kísérletezték ki, 1847-ben.
1880-ban Rodolphe Lindt svájci csokigyáros szabadalmaztatta azt az eljárást, melynek köszönhetően az addig szemcsés csokimassza finom, krémes állagúvá vált.
1879-ben Daniel Peter és Henri Nestlé már nem tejet, hanem tejport kevert a csokoládéba, így született meg az első töltött svájci csoki. Persze tudjuk, itt még nem ért véget a több ezer éves történet, hisz egyre újabb márkák, típusok, keverékek kerülnek piacra. Egy biztos: a csoki tud valamit, ami miatt megy ki a divatból...

Édes kisokos

A kakaó őrlemény több fontos fenolt tartalmaz, mint a vörösbor, ezáltal eredményesen csökkenti a koleszterin szintet, véd a szív-érrendszeri betegségektől. A kakaó ezek mellett jelentős réz, foszfor, magnézium, kálium forrás, vasat és cinket is tartalmaz.

A csokoládé gyorsan és jól felszívódó szénhidrátot tartalmaz, így azonnali energiaforrást jelent sportolóknak, az agyműködést is kedvezően befolyásolja, ezért ajánlatos lehet tanulás vagy vizsga alkalmával.

A csokit afrodiziákumként (szerelmi serkentő) is számon tartják, bár a legújabb kutatások lerombolták ezt az illúziót: kimutatták, hogy ehhez a hatáshoz kb. 4000 szelet csokit kellene elfogyasztani.

A csokoládét manapság a szépségipar is felhasználja, test- és arcpakolás formájában.
A szobahőmérsékletre melegített 100 %-os kakaó olyan flavonoidokat és ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek puhítják, hidratálják a bőrt ezáltal feszesítenek, késleltetik az öregedést, visszaadják az elvesztett nedvességet.

Csoki kémia

A csokoládé teobromin és koffein tartalma serkentőleg hat a szervezetre.
Csoki evéskor (egyes kutatók szerint már illatának megérzésekor is) agyunkban béta-endorfin szabadul fel. Ez az ún. boldogság hormon jó kedvre deríthet, nehéz helyzetekben is.
A csokoládé ezen kívül emeli a szerotonin szintet. A szerotonin fontos ingerületátvivő az agyban, hiánya felelős depresszió és pánikbetegség kialakulásáért, és az agresszivitásért. A téli melankóliát is orvosolhatjuk néhány szelet csokoládéval. A hangsúly azonban mindig a néhány szeleten van! Persze nehéz megállni ilyen kis mennyiségnél, hiszen a csoki jutalmazó hatású, ezt az érzést már gyermekkorban hozzákapcsoljuk az édesség evéshez, mivel általában valamilyen jó viselkedésért kapjuk a jutalom falatokat.
Azonban annak a propagandának, mely manapság fontos antioxidánsként állítja be a csokit, nem szabad felülni. A boltban vásárolt édességnek ugyanis szinte semmi köze már az eredeti kakaóbabhoz, és annak értékes tápanyagaihoz. Az a finomság ugyanis, amivel mi tesszük édesebbé az életünket elsősorban cukrot, zsírokat és tejport és csak némi kakaót tartalmaz.

Szóval hagyjuk a mellébeszélést, maradjunk annyiban,